Janka, Judit, Gábor Remagenben és azon kívül is

Búcsúbuli, vegyes-felvágott, pannonhalmi kapcsolatok még itt is, pesti nők.

A sör híg, az apátsági sörök után lötty-érzet. Közben 30+-os lédi arról értekezik, hogy egyre jobban érzi magát, és nem lehet kibillenteni, milyen nyugodt, kiegyensúlyozott, fut, utálja a néptáncot, és az akcendense (mivel nem tudom, mi az, azt se, hogy kell írni) megerősödött. Mint laikus megkérdezem, hogy jobb e neki, hogy tudja a jövőjét, mert hogy hetente 1-2 alkalommal asztrológushoz jár. Láthatólag kibillen a nem EU-komform kérdésen, és - ha nem hiszel benne, akkor inkább ne is beszélgessünk róla - üti el a témát, majd rajongással nézi tovább az énekest, akit elvinne magával, hogy az ablaka előtt szerenádot adjon.

Megtaláltam azt a közeget, akiknek az engem halára idegesítő konzum-cikkek termelődnek a Nők lapjában, Dívány magazinban, és hát néha a Képmásban is...; valóban vannak!!!!

Megyek, próbálok szépet álmodni...

Az nem annyira kényelmes, ha kora reggel (fél 9...) a főbérlő valami rokonára és egy ittas villanyszerelőre ébredünk. Először Judit jegyezte meg, majd Janka is megszólalt: - Bor szag van! Szóval a szinte csak lengyelül beszélő villanyszerelővel hármasban maradtunk, aki vidáman beszélt hozzánk, és rá kellett jönnöm, hogy viszonylag jól tudok hollandul (vagy flamandul?) is...
Mindenesetre már 1 lámpával több ég itthon, de a fürdőben és a gyerekszobában továbbra sincs lámpa. - Szívem, itt nem történt semmi változás! - A folyosón fel lehet kapcsolni a lámpát; örüljél ennek legalább!

A tegnapi nap hatására a játszótéren a következő játékot kezdtük el játszani: - Apa, te leszel a madárka, én pedig a róka! Most menj el, és a róka megeszi a fiókákat!

Amit egyszer az ember (-fia) mozgóképen lát, nehezen veri ki a fejéből: el van az raktározódva jóidőre!...

Janka végre eljutott a dinós kiállításra. Bár úgy volt, legalább odafele séta van, az idegeimnek is jobbat tett, hogy mielőbb babakocsiba ült: olyan ütemben haladtunk, hogy Bogyó is is futólépésben hagyott volna le minket, már ha igazából lenne lába. Bogyóval kapcsolatban azért vannak fenntartásaim, mármint az egész mesét illetően, de ez a mese nem erről a meséről szól. De mivel tudom, hogy erről úgysem fogok soha írni, ezért csak néhány realista kérdés: egy csiga mióta kisebb (mégha csigagyerek is), mint egy hétszerpöttyintett bogár; mikor a hangyág mogyorót gyűjtenek, az mért fér el a tenyerükben (haha, tenyerük...), mikor 20 hangya sem bír el egy mogyorót; ha óvodába járnak, akkor kellene lenni szüleiknek is, de azok sosincsenek: micsoda féresikerült társadalomban élnek, ahol nincsenek felnőtt példák; és akkor az ovónéni mért felnőtt; és ha olyan közel lakik egymáshoz az összes bogár (soroljam, melyik nem tartozik a bogarak közé?...), mint ahogy azok a jó kis rajzok mutatják (egyébként szerintem ez a "település"-rajz a legjobb az egészben), szóval akkor mért kellett külön megismerkedniük; ém sosem mernék elkezdeni palacsintát sütni, egy 4 éves kéz és láb nélküli csiga meg igen; és ki szerelte be az áramot és a gázt a házukba; nyári pancsolás: a vízicsigán kívül ugyan melyik állatka örvendezik a fürdőzésnek: a bolhákat szerintem a szivárványhal legszívesebben nem a hátán, hanem a bendőjében hordaná, Patrikot is inkább felfalná a vízisikló, minthogy engedje, hogy a farkába kapaszkodjon, és ha egy picit is brüsszeli lenne a mese, az összes állat belefullad a patakba; és akkor Bogyó biciklizik (hé kígyó, neked nincs is lábad!); a gyerekek a mérges gyilkos galóca kalapját fogdossák...; lassan egy blognyi összegyűlik, úgyhogy vissza dinókhoz és brüsszeli Aesopushoz!

Az úton egyfolytában ment az egyeztetés, hogy megnézzük, de ugye ne fogsz félni! A múzeumba érve egy hatalmas madárcsontváz alatt kellett elmenni, ami elsőre nem sikerült...
Igazából az egész engem nem annyira kötött le, de legalább Jankát se. A hatalmas csontokkal nem tudtunk mit kezdeni, Janka csak a kis maketteknek örült, meg annak, hogy volt homokozó: egy kutató gödröt imitáltak, amiben Bencét megszégyenítő módon Janka ecsettel kirégészkedett egy igazi (mű) dinót.

Az izgalmak ezután következtek: vettünk  belépőt a baby- kiállításra, ahová Marius, a dán zsiráf is szeretett volna eljutni (megkapott minden médiatámogatást...!). Szóval elég morbid kis kiállítás, csupa állatkölyök, akik valahogy azért csak kimúltak! Volt ott csikó, vízicsikó (!), egy rakás kisegér (a fene se sajnálta, de ahogy azokat megdöglesztették, csak leöntötték valamivel, mert nem hiszem, hogy azokat megnyúzták...), víziló, oroszlán, gorilla, egy csomó kis madár; micsoda mestermunkák...; szóval nem csinálnék ilyet; bár hülyeségeket írogatni sem jó hosszútávon...; és mindeközben vidám játékok voltak a dögök között, ahol a gyerekek egyébként valóban felhőtlenül játszadoztak; Janka is, és örültem neki.

De aztán: beültünk mesét nézni, amely lehet, hogy a legfejlettebb belga kortárs mesevalóságba vezetett be. Választhattunk, milyen nyelven szeretnénk: miután kiválasztottuk az angolt, 6 állatfigura tűnt fel alul, hogy azokból is válasszunk; na csak sorba! - javasoltam Jankának. A mesék leírása most a teljes objektivitást fogja követni, megjegyzéseim látványosak lesznek:

1. mese a rigóról: a rigó ül a tojásokon, amikor is Róka úr (Mr. Fox) arra jár. Megszaglássza és kifüleli, hogy itt bizony madárka ül a tojásokon, de elmegy (a ravasz: ekkor még nem tudtam, hogy mért olyan boldogan távozik!). Kikelnek a kis rigók, éhesek kiabálnak, a szüleik hozzák a kukacokat. Róka úr visszatér, hiszen a tojás is finom, de egy félig felnőtt, menekülni képtelen fióka nagyobb tápértékű: felfalja valamennyit. Vége. Még fel sem ocsúdom, hogy most mi van?!, amikor Janka már a következőt nyomja.
2. mese a nádirigóról: a nádirigó-mama vígan ül a tojásokon. Egyszer csak kakukk hangot hallunk, és előbukkan a fák közül a kakukk, majd vissza (mintha cinkosan ránk kacsintana, hogy figyelj, tanulj!). Nádirigóék elrepülnek kajáért, erre kakukk a fészekhez repül, az egyik tojást lenyeli, majd a sajátját odatojja. A kakukk kel ki először, a többi tojást kilöki, ő pedig akkorra nő, mint 5 nádirigó, a szülők meg belerokkannak az etetésébe. Vége. Nézek, hogy valamivel kíméletesebb volt, mit az előző, de még nem tudtam mindent!
3. mese a mezei hörcsögről. Amelyik békésen éldegélt a búzamezőn üregében, sok-sok kicsinyet szülve. Azonban jött a róka, eléggé megijedt, de a róka elment. aztán kezdték aratni a búzát, a hörcsög teljesen begőzőlt: először körbe-körbe rohangált az üregébe, majd felfalta a kicsinyeit; na itt már úgy éreztem magam, mint egy elcseszett Frenák Pál előadáson (by Judit)! Janka, ezek buta mesék, menjünk!!! - Ne, ezt még nem láttuk!
4. mese a vidám vízilovakról. A víziló kijött a tóból, majd otromba nagyot fosott. Összeakaszkodott egy másik vízilóval, akivel elkezdtek verekedni, be is verekedték magukat a tóba, majd a főszereplő víziló ismét egy otromba nagyot fosott, de most már a vízbe. (Én csak ültem, mint heteroszexuális egy Frenák előadáson...!) A másik vízilovat ilyen erőfitigtatás után elzavarta, majd egy kölyökvízilovat jól megharapott, mire az döglötten elkezdett lebegni a víz felszínén. Vége.
5. sajnos ezt elfelejtettem, ha eszembe jut, pótolom, mindenki okulására...
6. mese az emberről. Anyuka labdázik a kisgyermekkel. Labda gurít, visszagurít. 3-szor. Majd anyuka elkezd csacsogni a telefonon, gyermek a labdát legurítja a lépcsőn. Ez volt az egyetlen vidám mese, mert itt, előzetese tapasztalataim ellenére, nem gurult le a kisember, nyakát törve, véres locsanással bekoszolva az ajtót, hanem az anyuka a lépcső tetején elkapta.

Hogy mi lehetett a mesék veleje, sejteni sem tudom. De akármi is, félelmetes: ez vár Rád, kisember:

1. akkor tesznek tönkre, amikor már azt hiszed, jól van minden
2. szemesnek áll a világ, tanulj a könyöklő kiskakukktól
3. nem érdemes utódot szülni
4. szarj bele mindenbe, és nyomj le mindenkit
5. valami hasonló
6. mivel ez pozitív üzenet (mindig figyelnek Rád, még ha nem is úgy tűnik), ezért a mesesorozatban értelmezhetetlen

Pedig mintha a Hupikék törpikék is belga lenne...

Egy újabb első nap.

Kistigris, miután Édesapát nagy nehezen felkeltette (igen kitartó volt, és nem vesztette el a türelmét!), megreggelizett, hancúrozott Édesapával, majd sétálni indult az előzetesen egyeztetett feltételekkel: babakocsi itthon marad, és végig sétálunk. Első állomás a játszótér volt.

Minden rendben volt, míg egy Alex nevű, ismeretlen nemzetiségű kisoroszlán szintén a halacskás hintára akart felszállni, ahol Kistigris épp Édesapával őrjöngött. Szóval morcogás, a legcsúnyább nézés, elmenetel, félúton visszasandítás: a nevezett kisoroszlán már el is hagyta a játékot, így nyomás vissza. Erre kisoroszlán is. Folytatás, mint a kezdetben. De egyszer csak már kergetőznek, aminek a vége az, hogy egymás mellett ülve élvezik a hintát, majd együtt csúszdáznak, szaladgálnak, hintáznak.

Szia!

Boltba tovább. Beülős kocsi, nem csak 50 centessel, hanem 50 banival is működik; valahogy olyan balkáni életérzést ad, hogy apró euróm nincs csak leiem, esetleg szerb dínárom...
A szokásos körök: tej, kenyér, sör. A felsorolás nem mutatja a dolgok valós súlyozását! Kistigris egy hős, de már kókad. De szó nélkül (vagy legalábbis csak egy-kettő ellenállóval, de) hazagyalogol. Segít cipelni a sört.

Mesenézés közeben ("magyar gyerek úgy ebédel, leül szemben a tévével"...) ebéd: egy-egy falatot elfelejt elrágni, majd reklamál, nem tudja elrágni: - Mozgasd a szád, hidd el, sikerülni fog! - biztatom, és tényleg.

Ebéd után alvás: - Nem akarok aludni! - de csak ennyire futja, mert önként elkezd átöltözni, és hallgatja a mesét. Kistigris aznapját. Egyszercsak:  - És akkor Janka... - közbevág - Nem Janka, Kistigris! - de ez csak félálomszerű hozzászólás volt. Ilyen sikeresen emberemlékezet óta nem altattam.

Most, hogy befejeztem, fölébredt, és a sör is elfogyott

Hogyan javítsunk kis országunk renoméján:

1. Végy egy angolul jól beszélő, humoros entellektüelt.

2. Legyenek NAGYON rövid, két-három perces beszédek, összesen nem több 5-nél.

3. Hozz szenzációs borokat.

4. Nem árt, ha élvezed a magyar üzletlánc támogatását is.

5. Hozd el az ország kedvenc sztárszakácsát.

6. Tömd meg a vendégeket olyan banális ételekkel, mint töpörtyű és kőrözött. Ne röhögj, ha megkérdezik a töpörtyűre, hogy milyen hal, vagy ha kacsazsírt kennek rá és úgy eszik.

7. Szórj szét pár kiadványt a magyar üzletláncról, és a legjobb borokról.

8. Mindezt munkaidő végén, az egyik legforgalmasabb pontján a parlamentnek.

Természetesen bármennyi kajával és piával készülsz az nem lesz elég, de jó is így. Mi esetünkben a hab a tortán két rúd szalámi és egy hatalmas mangalica sonka volt, melyet az emberek magában, puszta kézzel, tányér nélkül faltak fel.

Reggel már hiába álltam ki a buszmegállóba, egy órával a sztrájk hivatalos kezdete előtt, nem jutottam el a nagykövetségre.

Délután pedig elég nagy dugó volt a metrón, ami csak 10 percenként közlekedett, pedig már a járatritkító sztrájknak hivatalosan vége volt. Ez mondjuk már nem lepett meg, az viszont igen, hogy az utasok fogták magukat és kihajítottak babakocsival együtt a szerelvényből.

A belga tömegközlekedés egyik legfőbb sajátossága, hogy a felszálló emberek nem várják meg amíg leszállnak, hanem azonnal elkezdenek nyomulni. Ha valaki az ajtóban utazik, de nem kíván leszállni, még véletlenül sem lép ki, hogy a beljebb állókat kiengedje. Hihetetlen önzés.

Hihetetlen mennyiségű kutyaszar van az utcákon. Ez egyetlen vigasztaló tény, hogy mire odaérek a 99%-uk már el van taposva. A szofisztikáltabb emberek elviszik a kutyáikat (hátizsákban) egy füves részre, ami a mi környékünkön a városháza előtti füvet jelenti. Bravó.

Mivel nem használnak kukát, az utcákon folyik a felborult zsákokból kifolyó szemét. A hét bármely napján rengeteg kallódó szemeteszsákot látni, mivel ha a zsák elázik, nem viszik el. Ez viszont könnyen előfordulhat, hiszen ugyan szinte minden nap kapunk egy kis napsütést, de emellett szeles esőt is.

I love Brussels.

Már lassan egy hete itt vagyunk, de semmi hírt nem adtam. Ennek oka nincs. Legfeljebb, hogy Jankával gyűrjük egymást itthon rendesen, nyugalmat az az 1-2 óra ad, amit alvással tölt.

Ja, a cím csak figyelemfelkeltés, a lényeg, hogy valamelyik nap azt mondja nekem: - Békávé változtatlak. - Csak nézte, hogy ezen mért röhögök annyira, és még kétszer elmondta. Ezek után aztán inkább felvilágosítottam, hogy békává; erre folytatta: - Jó, akkor lóvé változtatlak! - Hát így tesz minden nap lóvá...

Próbálok még vicces sztori után gondolni, de inkább csak hisztivel és dühöngéssel teltek az utóbbi napok. Persze röhögtem magamon, hogy este azon röhögtem, ahogy az itteni kislányok anyukája dühöng este, mert nem akar aludni a kisebbik, Olga...; pedig kb. egy órával előbb elaludt, mint Janka...

De meglepő módon szinte minden nap eddig sütött a nap; próbáltam is Jankával sétálni, de nem annyira sikerült..., mondjuk nem is olyan hangulatos, mint a Rajna partja...; egyébként babakocsival közlekedni elég szörnyű, és ezzel összefüggésben rájöttem, hogyan alakult ki a gazdasági válság Belgiumban: miután minden járdát leköveztek, ami értelemszerűen szétrázza a babakocsikat, vagy éppen csak elfogyott a kő, több százezer járdakő-rakó-mestert kellett elbocsátani!!! Ez talán így nem vicces, de ha megpróbálod eltolni a babakocsit az EP-ig, meg vissza, rájössz az elmélet zsenialitására!

Ráadásul Brüsszel tele van hegyekkel! Vagy inkább dombokkal. De elég meglepő volt, azt hittem, ez itt a Németalföld, ahol épp a tenger majdnem befolyik az utcákra. És senki nem beszél angolul, ha valaki mégis, azt viszont túl jól, és nem értem...

Édesanya munkahelye, és mi

Eddig nem írtam alá titoktartási nyilatkozatot, de azért neveket igyekszem nem említeni.

Mikor említettem a házinéninek, hogy úgy jöttem ki, hogy nem igazán tudom, hogy kihez, azt mondta bátor vagyok. És azt is, hogy ne vegyek bérletet, mert nem biztos, hogy marad időm a munka mellett utazgatni. Hát igaza lett. 

A főnök rendes embernek tűnik, de azért neki sem tudnék huzamosabban dolgozni, ezt már az első nap láttam. (Lassan már azt érzem, hogy én vagyok túl válogatós?) Van egy pici irodája a tizenkettediken, mellette a két asszisztens szobája, ahol harmadikként lábatlankodok. A főnök bezárkózva tölti az idő nagy részét, az asszisztenseknek eltart egy ideig, míg rákészülnek, hogy akkor most benyitnak... Ennyi erővel Budapesten is lehetne.

A lány kedves, de már másfél éve itt van, szerintem nem tett neki jót. Hétfőn elhintette, hogy 9-től 6-ig van a munkaidő, de eléggé lerítt róla, hogy ez csak az elméleti megközelítés. Egyenlőre a célom, hogy 8 előtt el tudjak, jönni, különben bajos a kaja beszerzés... Az asszisztensek egyébként reggel 8-ra járnak, és este 8-kor még bőven ott vannak. Még nem mertem megkérdezni, hogy meddig, mert az is egy morális felelősség, mit képzelek, hogy 6-kor le akarok lépni, mikor ezek még este 10-kor is ott vannak?! Jobb, ha nem is tudom. Ráadásul a lány intézi a formalitásokat velem kapcsolatban, tehát extra feladatot jelentek számára, már önmagában ez olyan rossz érzés.

Mihez lehet most kezdeni? Előhozakodni nagy elméletemmel, melyet már korábban gondoltam ki az ilyen esetekre: ha 6-ig dolgozunk, akkor 5-kor bemegyek a főnökhöz, és megkérdezem, hogy van-e még valami aznap elintézendő dolog, mert ha nem, akkor most megírom 6-ig ezt meg ezt a jelentést, és elmegyek. - Mi az, hogy elmész? Amíg én itt vagyok, addig mindenki itt van.

Mit tehet ilyenkor az ember lánya? Amit egész kamaszkorában gyakorolt, és tökélyre fejlesztett: pofákat vág. Ez láthatóan meghatotta, mert két engedményt is tett: (1) ha kapcsolatot építek, akkor elmehetek hamarabb (!?!?!?!) (2) hétkor végül is elengedett, ami máris egy órával hamarabb van mint tegnap. HALADÁS!

Ja, és végül is egy szavam sem lehet, mert kötött a nevemre biztosítást a gyakornoki időmre, ami még lehet, hogy hasznos lesz, ha elkapom a bárányhimlőt Olától.

Ezúttal elég kevéssel kiutazás előtt vált biztossá, hogy mely hónapokat töltöm itt (január-február), többek között ezért is eléggé aggasztott a szállásom. Németországban azért eléggé el voltunk kényeztetve. Igaz egy kicsi település, de a 50 négyzetméteres, kvázi különálló lakrészért fizettünk 450 eurót mindenestül, és a néni még egy csomó mindenben segített nekünk. Ja, és nem nekünk kellett keresgélni, hanem az egyetem segített. Itt a szűk keresztmetszetet a rövid táv és a gyerek jelentette, aminek eredményeként két nappal kiutazás előtt még nem volt szállásom. Aztán hirtelen kettő is lett, de kis füllentéssel az egyiket sikerült remélhetőleg veszteség nélkül visszamondani. (A gyerek mellé behazudtam egy kutyát is, ami aztán végképp több a soknál.) A lényeg, hogy egy kicsit messzebbi, különálló lakás helyett választottuk feleannyiért (=400 euró) a hat négyzetméteres szobát, ahol kb. mindent meg kell osztanom, de occó, és közelebb van.

A főbérlő egy lengyel nő, akinek (harmadik) férje Nigériában él, és van két gyerekük (7, 4 évesek), akik egymással franciául, anyukával lengyelül, apukával angolul társalognak. Jankát már nagyon várják, hogy kiérjen. A nő a Bizottságnál dolgozik. Eddig a fejemben egy sztereotípia élt a bizottságnak dolgozó emberekről, hogy az egy külön kaszt, ott az emberek annyi pénzt keresnek, amit már el sem tudnak költeni, stb. Ehhez képest, amikor odaadtam a kaukciót és az egyhavi bérleti díjat, a nő szinte azt éreztette, hogy most egy időre megmentettem az életüket. A ház egyébként egy tipikus elcseszett brüsszeli ház, ugyan új építésű, de kb. 30 négyzetméter alapterületű, három szinten. Olyan, mint a néni háza volt Remagenben, csak minden fele akkora. Teljesen átlagos ikeás, metrós, stb. bútorokkal felszerelve, a nő maga is bérlő benne. Erre futja egy bizottsági keresetből? Nap 10-12 órás gürizéssel még ki kell adjon egy szobát, hogy valahogy tengessék az életüket? Ezt a színvonalat azért Magyarországon is simán lehet hozni. Kevesebb fizetésből, kevesebb költéssel, de kevesebb gürizéssel, és az embernek a tágabb család (nem beszélve a házastársról) is a közelében van.