Janka, Judit, Gábor Remagenben és azon kívül is

Búcsúbuli, vegyes-felvágott, pannonhalmi kapcsolatok még itt is, pesti nők.

A sör híg, az apátsági sörök után lötty-érzet. Közben 30+-os lédi arról értekezik, hogy egyre jobban érzi magát, és nem lehet kibillenteni, milyen nyugodt, kiegyensúlyozott, fut, utálja a néptáncot, és az akcendense (mivel nem tudom, mi az, azt se, hogy kell írni) megerősödött. Mint laikus megkérdezem, hogy jobb e neki, hogy tudja a jövőjét, mert hogy hetente 1-2 alkalommal asztrológushoz jár. Láthatólag kibillen a nem EU-komform kérdésen, és - ha nem hiszel benne, akkor inkább ne is beszélgessünk róla - üti el a témát, majd rajongással nézi tovább az énekest, akit elvinne magával, hogy az ablaka előtt szerenádot adjon.

Megtaláltam azt a közeget, akiknek az engem halára idegesítő konzum-cikkek termelődnek a Nők lapjában, Dívány magazinban, és hát néha a Képmásban is...; valóban vannak!!!!

Megyek, próbálok szépet álmodni...

Hogyan javítsunk kis országunk renoméján:

1. Végy egy angolul jól beszélő, humoros entellektüelt.

2. Legyenek NAGYON rövid, két-három perces beszédek, összesen nem több 5-nél.

3. Hozz szenzációs borokat.

4. Nem árt, ha élvezed a magyar üzletlánc támogatását is.

5. Hozd el az ország kedvenc sztárszakácsát.

6. Tömd meg a vendégeket olyan banális ételekkel, mint töpörtyű és kőrözött. Ne röhögj, ha megkérdezik a töpörtyűre, hogy milyen hal, vagy ha kacsazsírt kennek rá és úgy eszik.

7. Szórj szét pár kiadványt a magyar üzletláncról, és a legjobb borokról.

8. Mindezt munkaidő végén, az egyik legforgalmasabb pontján a parlamentnek.

Természetesen bármennyi kajával és piával készülsz az nem lesz elég, de jó is így. Mi esetünkben a hab a tortán két rúd szalámi és egy hatalmas mangalica sonka volt, melyet az emberek magában, puszta kézzel, tányér nélkül faltak fel.

A plenáris ülés egy nagy jamboree, ami alatt mindenki kiszakadhat a szürke hétköznapokból. A napközbeni hihetetlen pörgés után az ember eltölthet akár három estét munkatársai körében, ha együtt foglalnak szállást. Nem kell hazarohannia munka után a családjához, hanem beülhet egy étterembe eltölteni Strasbourg gyönyörű belvárosában egy hamisítatlan elzászi Flammkuchen-t, utána desszertként elfogyaszthat egy Kugelhof-ot, mindezek mellé hideg Fischer sört ihat, és megvitathatja az Uniós választások lehetséges kampánystratégiáját, politikai kimenetelét, stb.

Ennek tudatában akad még valaki, aki nem érti, hogy miért is költöztetik rendületlenül az egész hóbelebancot időről-időre?

Szombaton jó idő lévén, a főútra történő kikanyarodásunk előtt nem sokkal sikeresen eldöntöttük, hogy akkor Kölnbe kirándulunk; no ebből nem lett semmi, mivel sikertelen kísérletet tettünk Köln megtekintésére. Brühlig jutottunk, ahol egy világörökségi listán lévő kastélyt néztünk meg belülről is.

Nem mondom, szép volt, de nem igazán értettük, miért került fel a listára, a gödöllői inkább felkerülhetne!

Előtte egy kicsit kóvályogtunk, nem találtunk parkolót, aztán egy bácsi odaadta a parkolójegyét, mert ment el, és még egy óráig jó volt; jó fej. De kb. három órával tovább maradtunk, mint ameddig szólt a parkolás...; az autót nem szállították el szerencsére.

Aztán a főtéren Édesanya Jankával nézte a helyi Bollywood táncosát, majd megnéztük a kastélyt: 10 EUR-ért mentünk be, Janka az elején elég nyűgös volt, de aztán végül jól bírta az egy órás vezetést. Szép volt, de néhány magyarországi kastély szerintem lepipálja. Aztán egy nagy séta a nagy parkban, miközben Janka egy jó veszekedés után elaludt a babakocsiba.

Így nyugodtan le tudtunk ülni ebédelni: drágább volt, mint Bonnban, de legalább nem is laktunk jól; viszont nagyon finom sört ittam először, a második már nem annyira ízlett. Aztán rohantunk az autóhoz, mert kezdett cseperegni, már az autóban ültünk, amikor zuhogott.

Aztán mentem este dolgozni, mert sok volt a fuvar, és a főnök kérte.

Azóta rossz idő van újra, kevés nappal, kevés esővel, bár most éppen órák óta esik. (Édesanyát előtte nyugtattam meg, hogy nem kell kabát, jó idő lesz; mióta vitamint szedek, a térdem nem jelzi az időt...)

A héten sajnos nem sokat dolgoztam, viszont Judit igen. Állandó jelleggel a törökországi utazás és a jövő félév tart minket lázban, késő éjszakáig tartóan. Mindenesetre egy hónap múlva valahogyan, de megyünk haza, addig is holnap Bázel, Ákoshoz.

Janka tökre szeret oviba járni, akármilyen álmos, mindig jókedvűen megy. Oda érve eleinte megkérdezte, hogy Édesapa itt maradsz?, de most már nem kérdezi meg, hanem két puszit nyom, aztán vissza se néz, és beszalad; hazafelé meg egyfolytában beszél, hogy mit csinált egész nap, persze összefüggést ne feltétlenül kell benne találni, meg sokszor csak az utolsó fél óra legnagyobb történését mondja el.

Tegnap fergeteg-parti volt a koliban a nemzetközi diákoknak; vittünk egy kevés pálinkát; a második legkeményebb piát is mi vittük, gyümölcsös (alkoholmentes) söröket; mint már említettem, hihetetlen alkoholizmus van errefelé...

Nagy muri van a hétvégén Remagenben, ill. az egész Bonn-környéken. Olyan, mint nálunk egy búcsú, csak nagyobb. Gumicukor-tenger és felesleges kütyük standjai itt is vannak, de azért látni izgalmas dolgokat is. És ingyé' lehet mindenféle játékokkal játszani és ugrálni a gumivárban is:

Este hatalmas tűzijáték is volt, miközben  a különböző hajóvállalatok hajói vonultak (úsztak...) fel, vagyis le, Bonn felé Linzből, legalább fél órán keresztül, rendőr és tűzoltó hajók kíséretében! Elég jó nézett ki, bár fél óra után már fárasztó volt, hogy még mindig jönnek a hajók...; mikor vége volt a tűzijátéknak, Janka, aki végig szorosan fogva lapított a vállamhoz bújva, megkérdezte: - Vége van a zajnak? - miközben mindenki örvendezett körülöttünk, hogy milyen szép volt. - Igen. - Jajj, de jó! - örvendezett Janka is...

Vasárnap délelőtt Apollináris, mise után egy rövid ima a kertben lévő Mária szobornál, majd sütizés (nem tudom, hogy szentelt volt-e, B.). Sose hittem, hogy egyszer ide is bejutunk, és egy nagyot játszottunk.

A baloldali dombok mögött egyébként ott lapul Bonn, a nagy falu, ahogy errefelé nevezik; a jobb oldali pedig a Sárkány-hegy

Hazafelé, ahogy tegnap is, úgy ma is kellett egyet lovacskázni is.

Apróság: hogy milyen is az eredménye, amikor a németül nem beszélő magyar és a pizzázót üzemeltető iráni közösen üzletel, nos, az a héten el fog dőlni, mindenesetre próbaidőn leszek szerdán, mint autós-futár.