Janka, Judit, Gábor Remagenben és azon kívül is

Azon munkakörök esetében, melyek napi 12-14 órás munkaidőből állnak, csupán a természetes szelekció elég ahhoz, hogy a nők alulmaradjanak. Nincs szükség arra, hogy gonosz módszerekkel kipécézzük a nőket, hiszen valakinek ott kell állni 5 órakor az iskola ajtajában. Tisztelet a kivételnek, van, aki ezt az életvitelt bevállalja. Ez esetben az illetőnek vagy (1) nincs családja, vagy (2) teljesen kivonja magát otthonról, és jobb esetben a férj veszi át az összes teendőt, vagy (3) bébiszitterek nevelik a gyerekeket 5 hónapos koruktól fogva és vezetik a háztartást. Mi ezt a harmadik verziót tapasztaltuk meg a házinéni esetében. Végső soron betekintést nyerhettünk abba, hogy milyen lehetett pár száz évvel ezelőtt az arisztokrácia gyermekeinek élete.

Ezúttal elég kevéssel kiutazás előtt vált biztossá, hogy mely hónapokat töltöm itt (január-február), többek között ezért is eléggé aggasztott a szállásom. Németországban azért eléggé el voltunk kényeztetve. Igaz egy kicsi település, de a 50 négyzetméteres, kvázi különálló lakrészért fizettünk 450 eurót mindenestül, és a néni még egy csomó mindenben segített nekünk. Ja, és nem nekünk kellett keresgélni, hanem az egyetem segített. Itt a szűk keresztmetszetet a rövid táv és a gyerek jelentette, aminek eredményeként két nappal kiutazás előtt még nem volt szállásom. Aztán hirtelen kettő is lett, de kis füllentéssel az egyiket sikerült remélhetőleg veszteség nélkül visszamondani. (A gyerek mellé behazudtam egy kutyát is, ami aztán végképp több a soknál.) A lényeg, hogy egy kicsit messzebbi, különálló lakás helyett választottuk feleannyiért (=400 euró) a hat négyzetméteres szobát, ahol kb. mindent meg kell osztanom, de occó, és közelebb van.

A főbérlő egy lengyel nő, akinek (harmadik) férje Nigériában él, és van két gyerekük (7, 4 évesek), akik egymással franciául, anyukával lengyelül, apukával angolul társalognak. Jankát már nagyon várják, hogy kiérjen. A nő a Bizottságnál dolgozik. Eddig a fejemben egy sztereotípia élt a bizottságnak dolgozó emberekről, hogy az egy külön kaszt, ott az emberek annyi pénzt keresnek, amit már el sem tudnak költeni, stb. Ehhez képest, amikor odaadtam a kaukciót és az egyhavi bérleti díjat, a nő szinte azt éreztette, hogy most egy időre megmentettem az életüket. A ház egyébként egy tipikus elcseszett brüsszeli ház, ugyan új építésű, de kb. 30 négyzetméter alapterületű, három szinten. Olyan, mint a néni háza volt Remagenben, csak minden fele akkora. Teljesen átlagos ikeás, metrós, stb. bútorokkal felszerelve, a nő maga is bérlő benne. Erre futja egy bizottsági keresetből? Nap 10-12 órás gürizéssel még ki kell adjon egy szobát, hogy valahogy tengessék az életüket? Ezt a színvonalat azért Magyarországon is simán lehet hozni. Kevesebb fizetésből, kevesebb költéssel, de kevesebb gürizéssel, és az embernek a tágabb család (nem beszélve a házastársról) is a közelében van.