Janka, Judit, Gábor Remagenben és azon kívül is

A héten plenáris ülést tart az Európai Parlament, ennek örömére mindenki átköltözik négy napra. Ebben az épületmonstrumban kicsit nehezebben ismerem ki magam, de még egyszer sem tévedtem el. Érdekes, hogy a parlamentben egy 2-2,5 perces felszólalás már hosszúnak számít. Persze most választások előtt mindenki nyomul, hogy javítson a felszólalási statisztikán, úgyhogy simán ott ülnek éjfélig is ha kell. Na jó, nem mindenki, csak aki érdekelt a témában, és akkoriban szólal fel. Nálunk pl. fő szempont volt, hogy a főnök olyan témában beszéljen, ami este hét előtt porondra kerül.

Egyébként általában 30-szor elmondják ugyanazokat a szempontokat, de azért néha becsúszik egy-egy jól megírt felszólalás is. Pl. Göncz Kingát jól megtapsolták, illetve Morvai Krisztina felvetette, hogy ha már korlátozzuk a polgárok szabad áramlását, akkor korlátozzuk a tőke szabad áramlását is, mert akkor lesz igazán jó világ Magyarországon. Már-már kibújt a szög a zsákból, amikor valaki benyögte, hogy nem minden románnal és bolgárral van bajuk a briteknek, hanem azoknak csak egy kis csoportjával, aki nem képes beilleszkedni.

Mai nap tanulsága: csak a főnök tegezendő a képviselők közül!

Eddig nem írtam alá titoktartási nyilatkozatot, de azért neveket igyekszem nem említeni.

Mikor említettem a házinéninek, hogy úgy jöttem ki, hogy nem igazán tudom, hogy kihez, azt mondta bátor vagyok. És azt is, hogy ne vegyek bérletet, mert nem biztos, hogy marad időm a munka mellett utazgatni. Hát igaza lett. 

A főnök rendes embernek tűnik, de azért neki sem tudnék huzamosabban dolgozni, ezt már az első nap láttam. (Lassan már azt érzem, hogy én vagyok túl válogatós?) Van egy pici irodája a tizenkettediken, mellette a két asszisztens szobája, ahol harmadikként lábatlankodok. A főnök bezárkózva tölti az idő nagy részét, az asszisztenseknek eltart egy ideig, míg rákészülnek, hogy akkor most benyitnak... Ennyi erővel Budapesten is lehetne.

A lány kedves, de már másfél éve itt van, szerintem nem tett neki jót. Hétfőn elhintette, hogy 9-től 6-ig van a munkaidő, de eléggé lerítt róla, hogy ez csak az elméleti megközelítés. Egyenlőre a célom, hogy 8 előtt el tudjak, jönni, különben bajos a kaja beszerzés... Az asszisztensek egyébként reggel 8-ra járnak, és este 8-kor még bőven ott vannak. Még nem mertem megkérdezni, hogy meddig, mert az is egy morális felelősség, mit képzelek, hogy 6-kor le akarok lépni, mikor ezek még este 10-kor is ott vannak?! Jobb, ha nem is tudom. Ráadásul a lány intézi a formalitásokat velem kapcsolatban, tehát extra feladatot jelentek számára, már önmagában ez olyan rossz érzés.

Mihez lehet most kezdeni? Előhozakodni nagy elméletemmel, melyet már korábban gondoltam ki az ilyen esetekre: ha 6-ig dolgozunk, akkor 5-kor bemegyek a főnökhöz, és megkérdezem, hogy van-e még valami aznap elintézendő dolog, mert ha nem, akkor most megírom 6-ig ezt meg ezt a jelentést, és elmegyek. - Mi az, hogy elmész? Amíg én itt vagyok, addig mindenki itt van.

Mit tehet ilyenkor az ember lánya? Amit egész kamaszkorában gyakorolt, és tökélyre fejlesztett: pofákat vág. Ez láthatóan meghatotta, mert két engedményt is tett: (1) ha kapcsolatot építek, akkor elmehetek hamarabb (!?!?!?!) (2) hétkor végül is elengedett, ami máris egy órával hamarabb van mint tegnap. HALADÁS!

Ja, és végül is egy szavam sem lehet, mert kötött a nevemre biztosítást a gyakornoki időmre, ami még lehet, hogy hasznos lesz, ha elkapom a bárányhimlőt Olától.