Ennyi ideje nem közöltünk semmit, pedig történtek dolgok. (Majdnem pünkösdről írtam; de az ugyanakkor van, mint otthon, ellentétben a mennybemenetellel; de hát nagynevű újságok is néha tesznek ilyen hibákat...)
Szerdán próbaidőt kezdtem, és olyan jól sikerült, hogy azóta már kétszer újra voltam, és hétfőn bejelent a főnököm. Persze nagyon elrontani nem lehet. Viccesen kommunikálunk: beírja a gugli fordítóba, én meg angolul olvasom, és próbálom megérteni. A pénteki egy darab fuvarom elég viccesre sikeredett, mert egy fickó nyitott ajtót, aki nagyon hasonlít egy magyar ismerősömre, és teljesen lefagytam az ajtóban. Tegnap pedig az egyik alkalommal három tini lány nyitott ajtót, és ott vihogtak, hogy nem értek semmit... Kedden bejelentett, így már nem vagyok arbeitlos! A héten pedig már egész napokat leszek!
Volt néhány nap jó idő, így kipróbáltuk a ping-pongot; azóta azért Judittal tudtunk ketten is ütni egy keveset:
Hol a labda? A megfejtők között egy hetes remageni tartózkodást sorsolunk ki!
Még mezítláb is tudtunk mászkálni a 20 fokban! (Kövesd nyomon magadat!)
A hétvége nagy projektje egy fergeteges kirándulás volt: Kripp-Sinzig-Bad Bodendorf. Mindezt természetesen, ahogy a német nyugdíjasok nagy része, biciklivel tettük meg. Ekkor már nem volt jó idő: kétszer áztunk el, a harmadikat nem számoljuk, mert az alig 200 méterre történt a háztól...; kicsit fáztunk, de Janka nahúgyon élvezte az utánfutózást! Hiába győzködtük, nem aludt el, mindenképpen meg akarta etetni a kecskéket:
A film ugyan félbeszakadt pánikkeltés következtében, de a kecskék voltak a legokosabbak, és eszük ágában sem volt Jankába harapni!
Odafele megnéztük újra Krippben a hajót, vasmacskát, ellátogattunk az Ahr torkolatához is, mivel Édesanyának meg akartuk mutatni. Szóval elég jó kis bringázás volt, hazafelé Janka minden ellenkező szóbeszédünk ellenére mégiscsak elaludt a kiskocsiban. Nem mentünk sokat, mégis este az ágyban fekve úgy éreztem, mintha még mindig zsibbadna a ...; szóval mintha biciklin ülnék.
P. S.: A bejegyzés, utólagos alcíme utólagos elnézés kéréssel: ...és három nap!
