Janka, Judit, Gábor Remagenben és azon kívül is

Reggel már hiába álltam ki a buszmegállóba, egy órával a sztrájk hivatalos kezdete előtt, nem jutottam el a nagykövetségre.

Délután pedig elég nagy dugó volt a metrón, ami csak 10 percenként közlekedett, pedig már a járatritkító sztrájknak hivatalosan vége volt. Ez mondjuk már nem lepett meg, az viszont igen, hogy az utasok fogták magukat és kihajítottak babakocsival együtt a szerelvényből.

A belga tömegközlekedés egyik legfőbb sajátossága, hogy a felszálló emberek nem várják meg amíg leszállnak, hanem azonnal elkezdenek nyomulni. Ha valaki az ajtóban utazik, de nem kíván leszállni, még véletlenül sem lép ki, hogy a beljebb állókat kiengedje. Hihetetlen önzés.

Hihetetlen mennyiségű kutyaszar van az utcákon. Ez egyetlen vigasztaló tény, hogy mire odaérek a 99%-uk már el van taposva. A szofisztikáltabb emberek elviszik a kutyáikat (hátizsákban) egy füves részre, ami a mi környékünkön a városháza előtti füvet jelenti. Bravó.

Mivel nem használnak kukát, az utcákon folyik a felborult zsákokból kifolyó szemét. A hét bármely napján rengeteg kallódó szemeteszsákot látni, mivel ha a zsák elázik, nem viszik el. Ez viszont könnyen előfordulhat, hiszen ugyan szinte minden nap kapunk egy kis napsütést, de emellett szeles esőt is.

I love Brussels.

Szuper lehetőségem támadt novemberben: barátnőm írt, hogy még egy hónapot kint marad Párizsban, viszont a szobatársa nem, ezért ha gondolom, meglátogathatom, és aludhatok a Balassi Intézetben vele. Király! Gondoltam. És az is lett.

Szuper időnk volt.

Szuper kísérőm volt.

Szuper helyeket láttam, kb. ingyen.

Szuperül éreztem magam.

Leszámítva egy-két dolgot, pl. hogy baromi drága, még Németországhoz viszonyítva is, illetve, hogy az első 10 percben átvertek kb. 4 ezer forinttal... Tanulópénznek végül is belefért, leesett, hogy ez nem a mi kis biztonságos Budapestünk.

Nagyon tetszettek a házak - kívülről! -, most már tudom, hogy miért hívják a francia erkélyt francia erkélynek. Ezen kívül az is nagy tetszett, hogy rengeteg olyan utca van, ahol a járda és az úttest között fasor van. Mint pl. az Andrássy út, Falk Miksa utca, Nagykörút egy része, stb. persze talán már otthon is kezdenek erre figyelgetni, de van még hova fejlődni.
A metró is szimpatikus, ha csak arra gondolok, hogy kvázi levitték a villamos hálózatot a föld alá, és csináltak belőle kéregvasutat. Tehát messze nem olyan mélyen, messze nem olyan monumentális építkezésekkel, ezért nem kell hozzá nagy elhatározás és 10 perc hogy le- és feljussak a metróból. Ha viszont arra gondolok, hogy az összes hajléktalan leköltözik télire, amitől iszonyatosan büdös, és amúgy is rettentően koszos, ezen kívül egy csomó helyen tök igénytelen burkolat van, ha van egyáltalán, akkor már nem rajongok annyira a metrózásért. Nem beszélve arról, hogy kb. minden metrón utazik legalább egy magában ordibáló őrült, akiről simán el lehet képzelni, hogy egy potenciális lövöldöző vagy öngyilkos merénylő.

Külön hálás vagyok, hogy bemehettem a Pompidou-ba is, ahol próbálták magyarázni, én pedig próbáltam megérteni a kortárs művészetet. Voltak egész jó leírások, de amikor azzal jöttek, hogy X.Y. festő életművének Z. szakaszára eltávolított munkáiról mindent, mely azokat felismerhetővé, értelmezhetővé teszi, szóval akkor éreztem, hogy ők is erősen vakaróznak, hogy ez most mi akar lenni. Egyik kedvencem a három hatalmas hófehér vászon volt, "Sans Titre" címmel. Azért ha egyszer kőgazdag leszek, veszek magamnak egy Henri Valensi festményt.

Ma hazafelé az autópályán láttam egyet s mást:

1. Kislány az anyósülésén fekszik a műszerfalon, az anyukája ölében. Nyilvánvalóan nem volt bekötve. Meg amúgy is...

2. Dombon felfele lerobbant személyautó mellett álló nyolc tanácstalan ember.

3. Egy kisteherautó hátsó sora mögé beépített parki pad.

4. Egy platós teherautó kabinjában utazó három férfi. A platón utazó három nő.

Egyébként egész megtetszett a török vezetési stílus. Igazából többet használják a dudát, mint az indexet. A zebrához (mit zebrához, szóval a helyhez, ahol az emberek általában átkelnek az utcán) közeledve vad dudálásba kezdenek. Ez azt jelzi, hogy nem fognak megállni. Ha nem dudál, megáll. Ugyanez történik a kereszteződésekben is. Ha dudál, akkor neki van elsőbbsége.

Itt a tavasz trallala, virágzik az orgona! Azért sokkal barátságosabb ez a hely, ha jó idő van. Csak azért vagyok hajlandó elnézni az elmúlt ötven év leghidegebb hónapját, mert otthon is rossz idő volt. Lassan fény derül arra, hogy valójában más gyerekek is laknak rajtunk kívül a városban. A Rajna-parton megtelnek a kiülős helyek, nem csak a bagósok fagyoskodnak a székeken, és mintha hajó is több úszna a folyón.

A hajókkal nem tudok betelni amúgy. Itt egy folyó, amit használnak is! A vizijárművek nagyrésze uszály, van, ami kb. 180 méter hosszú, megpakolva konténerekkel. A partról nézve nagyon vagánynak tűnik, és tuti sokkal izgalmasabb folyami hajózásban tevékenykedni, ahol az ember nemcsak a nyílt tengert bámulja, hanem a folyó mentén elterülő kisebb-nagyobb településekben is gyönyörködhet. Végre valami, ami közelebb van a termeléshez, mint a fogyasztáshoz (legalábbis nálam). Komolyan fel kéne pörgetni kicsit a mi kis Duna Stratégiánkat, így azért már látom, mennyi mindent ki lehetne hozni belőle!

Amikor még otthon nézegettem a térképen, hogy hol fogunk lakni, kicsit megijedtem, hogy csak 200 méterre a vasúttól... Nem fog nagyon idehallatszódni? Hát, nem. Semmit nem hallunk belőle, szuper! Közlekedik pár olyan vonat, mint például a Budapest-Hatvan vonalon, szóval annyira nem is vagyunk lemaradva. De azért még van hova fejlődni. Érdekes, hogy mindenki szidja a DeutscheBahn-t, mint nálunk a MÁV-ot... Majd egyszer megemlítem az ittenieknek, hogy nálunk a DB a nirvána...

Viszont az a 100 méter, amit meg kell tennünk, hogy lejussunk a Rajnáig, időnként kevésnek bizonyul. Hajnalban és esténként sokszor hallani a hajók morajlását. Annyira nem zavaró, de azért elképzelni, hogy a hajó legénysége mondjuk egy hétig folyamatosan, testközelből hallgatja... Nem beszélve a hajókürtről! Amikor először hallottam, talán egy csapat evezősre dudáltak rá. Leginkább a légvédelmi riadóra emlékeztet. Szóval valami igazán különös érzés, muszáj megállnod egy pillanatra, ha megszólal. (muszáj megállnod = angol; az embernek muszáj megállnia = német; mindenki válassza a neki tetsző verziót) Emlékszem, amikor néhány évvel ezelőtt volt légvédelmi próbariadó, hogy mennyire felháborodtak az emberek az intim szférájuk megsértése miatt. Itt pedig ezzel élnek az emberek. Szerintem az alkotmány ötödik módosítása az lesz, hogy bekerül a felháborodáshoz való jog.