Nem akkora, mint otthon, de azért akad. Ilyen volt visszaérkezésünk napján:
Ma már tudtunk itt sétálni. És ami még ennél is meglepőbb: jó idő van. Mielőtt megjöttünk, Juditnak azt írta a főnöke, hogy lemaradt a nyárról; mikor megérkeztünk, majdnem téli kabátot vettünk, annyira nyár volt...; de másnap valóban már rövidnadrágos meleg volt, és ez azóta is tart.
Tegnap ovis kirándulás volt: elbringáztunk a falu végére, majd visszagyalogoltunk, utána uzsonnázás az ovi melletti parkban. Mivel nem volt alvás, ezért, miután az autóba még ücsörgött egy kicsit, fél 9-kor el tudtunk menni aludni. Az autózás közben kért inni (játékból: a kesztyűtartóból csapoltam!): annamátét (ananászlét), majd kért tölteni a pohárba paprikát is; végül is miért ne: Édesapa először töltött annamátét, majd töltött paprikát. Szép a magyar nyelv, és az a jó a gyermeki gondolkodásban, hogy az értelmetlennek is megtalálja az értelmét!
Egy kis érdekesség:
Ha pedig fapadossal utaztok, tanuljátok meg, hogy ekkora csomaggal lehet felmenni a repülőre:
Este parti volt a szomszédokkal, hihetetlen alkeszek: mindenki megivott egy műanyagflakonnyi jellegtelen ízű citromos sört (mivel ez csak a nevében tartalmaz sört, nem fogok írni róla!!!); azért jó fejek voltak, mert meghívtak minket is, és bár szabódtam, mert Édesanya moziba ment Bonnba (igazából színházban, de elfelejtettem), és izgultam, hogy nem fogok tudni társalogni, ezért azt mondtam, hogy nem megyek; aztán hogy talán; végül elég jól elvoltunk, aztán megjött Édesanya is, mert nem találta meg a színházat; szóval így mentett ki.
