Janka, Judit, Gábor Remagenben és azon kívül is

A plenáris ülés egy nagy jamboree, ami alatt mindenki kiszakadhat a szürke hétköznapokból. A napközbeni hihetetlen pörgés után az ember eltölthet akár három estét munkatársai körében, ha együtt foglalnak szállást. Nem kell hazarohannia munka után a családjához, hanem beülhet egy étterembe eltölteni Strasbourg gyönyörű belvárosában egy hamisítatlan elzászi Flammkuchen-t, utána desszertként elfogyaszthat egy Kugelhof-ot, mindezek mellé hideg Fischer sört ihat, és megvitathatja az Uniós választások lehetséges kampánystratégiáját, politikai kimenetelét, stb.

Ennek tudatában akad még valaki, aki nem érti, hogy miért is költöztetik rendületlenül az egész hóbelebancot időről-időre?

A héten plenáris ülést tart az Európai Parlament, ennek örömére mindenki átköltözik négy napra. Ebben az épületmonstrumban kicsit nehezebben ismerem ki magam, de még egyszer sem tévedtem el. Érdekes, hogy a parlamentben egy 2-2,5 perces felszólalás már hosszúnak számít. Persze most választások előtt mindenki nyomul, hogy javítson a felszólalási statisztikán, úgyhogy simán ott ülnek éjfélig is ha kell. Na jó, nem mindenki, csak aki érdekelt a témában, és akkoriban szólal fel. Nálunk pl. fő szempont volt, hogy a főnök olyan témában beszéljen, ami este hét előtt porondra kerül.

Egyébként általában 30-szor elmondják ugyanazokat a szempontokat, de azért néha becsúszik egy-egy jól megírt felszólalás is. Pl. Göncz Kingát jól megtapsolták, illetve Morvai Krisztina felvetette, hogy ha már korlátozzuk a polgárok szabad áramlását, akkor korlátozzuk a tőke szabad áramlását is, mert akkor lesz igazán jó világ Magyarországon. Már-már kibújt a szög a zsákból, amikor valaki benyögte, hogy nem minden románnal és bolgárral van bajuk a briteknek, hanem azoknak csak egy kis csoportjával, aki nem képes beilleszkedni.

Mai nap tanulsága: csak a főnök tegezendő a képviselők közül!

Hétvégén a másik gyakornokkal elmentünk Ostendébe, az Északi-tenger partjára, ami Brüsszeltől kicsit több, mint egy órányira van vonattal. 

Szép volt az idő, még sütött is, de annyira fújt a szél, hogy az már kicsit sok volt nekem. Csomót sétáltunk, estére teljesen belefáradtam a folyamatos politizálásba. Na jó, valószínűleg, ha a legtöbb dologban nem értettünk volna egyet, még jobban elfáradtam volna.

Vicces volt, hogy a vonat a flamand nyelvhatáron hirtelen elfelejtett franciául, és csak flamandul volt hajlandó mindent kiírni. Á, semmi nacionalizmus nincs itt kérem!

Már harmadik napja itt tengetem az életem. Egyedül. Most úgy érzem, hogy egy kicsit jobb a helyzet. Már nem nyom össze ez az egész hatalmas monstrum, ami tavaly egy fiktív nemzetközi szervezetből vált hirtelen valósággá.

Szóval adtam még egy esélyt neki, mert tavaly novemberben eléggé nem annyira tetszett meg az alatt a három nap alatt, amit elkirándulgattam, pedig a város legmenőbb szállodájában laktam, és a legmenőbb ételeket ettem. Egy féléves gyakorlat talán sok lett volna a lelkemnek, nameg Gábor főnökének - teljesen jogosan! Ezúton is kifejezzük hálánkat ismételt rugalmasságáért! De lehet, hogy amúgy az életbe nem kerülnék be egy féléves gyakorlatra, tehát felesleges is volt nagylelkűen lemondani róla.

Szuper lehetőségem támadt novemberben: barátnőm írt, hogy még egy hónapot kint marad Párizsban, viszont a szobatársa nem, ezért ha gondolom, meglátogathatom, és aludhatok a Balassi Intézetben vele. Király! Gondoltam. És az is lett.

Szuper időnk volt.

Szuper kísérőm volt.

Szuper helyeket láttam, kb. ingyen.

Szuperül éreztem magam.

Leszámítva egy-két dolgot, pl. hogy baromi drága, még Németországhoz viszonyítva is, illetve, hogy az első 10 percben átvertek kb. 4 ezer forinttal... Tanulópénznek végül is belefért, leesett, hogy ez nem a mi kis biztonságos Budapestünk.

Nagyon tetszettek a házak - kívülről! -, most már tudom, hogy miért hívják a francia erkélyt francia erkélynek. Ezen kívül az is nagy tetszett, hogy rengeteg olyan utca van, ahol a járda és az úttest között fasor van. Mint pl. az Andrássy út, Falk Miksa utca, Nagykörút egy része, stb. persze talán már otthon is kezdenek erre figyelgetni, de van még hova fejlődni.
A metró is szimpatikus, ha csak arra gondolok, hogy kvázi levitték a villamos hálózatot a föld alá, és csináltak belőle kéregvasutat. Tehát messze nem olyan mélyen, messze nem olyan monumentális építkezésekkel, ezért nem kell hozzá nagy elhatározás és 10 perc hogy le- és feljussak a metróból. Ha viszont arra gondolok, hogy az összes hajléktalan leköltözik télire, amitől iszonyatosan büdös, és amúgy is rettentően koszos, ezen kívül egy csomó helyen tök igénytelen burkolat van, ha van egyáltalán, akkor már nem rajongok annyira a metrózásért. Nem beszélve arról, hogy kb. minden metrón utazik legalább egy magában ordibáló őrült, akiről simán el lehet képzelni, hogy egy potenciális lövöldöző vagy öngyilkos merénylő.

Külön hálás vagyok, hogy bemehettem a Pompidou-ba is, ahol próbálták magyarázni, én pedig próbáltam megérteni a kortárs művészetet. Voltak egész jó leírások, de amikor azzal jöttek, hogy X.Y. festő életművének Z. szakaszára eltávolított munkáiról mindent, mely azokat felismerhetővé, értelmezhetővé teszi, szóval akkor éreztem, hogy ők is erősen vakaróznak, hogy ez most mi akar lenni. Egyik kedvencem a három hatalmas hófehér vászon volt, "Sans Titre" címmel. Azért ha egyszer kőgazdag leszek, veszek magamnak egy Henri Valensi festményt.

Sikeresen megérkeztünk. Gyorsan írok pár kultúrsokkot.

A repülő olyan volt, mint egy újszülött-osztály. Van egy kb. négyszer akkora kabin, mint egy öltöző kabin a talpig beöltözött nőknek, ahol leveszik a kabátot(!), hogy kivihessék a kabinból átvilágítani. Lucy haját átvizsgálták, hogy rejteget-e benne bombát.

Nagyon meleg van. Az egyetem kb. akkora területen terül el, mint Gödöllő. Izmir sokkal nagyobb, mint Budapest. A homokos tengerpart egy óra buszozásra van. A lebetonozott kikötő, kb. 20 perc metróval. A metróig kb. 15 percet gyalogolunk. Visszafele két órát, végig követve a reggeli taxisofőr nyomát, aki rossz irányba vitt minket. Derékig érő kutyák őrzik a területet (időnként csak vegetálnak a melegben, időnként hat oldalog körülöttönk, időnként kettő rohan csaholva felénk). Senki nem beszel angolul. Még ki kell találnom, hogy mi a bánatot tanulnak akkor az iskolában... Senki nem fogadott minket. Az egyetemnek mégsem azon a kampuszán lakunk, amit kidobott a google.

Kb. 12 ezer forintból hatan többfogásos menüt ettünk, többszöri piával. Én hülye olyan italt akartam kerni, aminek nem ismerős a neve (angolul se tudtam, hogy mi lehet). Hát csípőspaprikás feketeretket kaptam... Itt mindenhez sós kefírlevet isznak. Az étel finom egyébként.

Az utcán kiteszik a negyven fok, napsütésre az osztrigát árulni. És a tojást is. Na meg savanyúságot, ami egyébként jól nézett ki. És rengeteg hülyeséget. Pl. újszülött nyulakat. Töröksípon játszanak. Vízipipát szívnak, dámajátékot játszanak és törökülésben ülnek. Tudják, mi az a Hungary...

Találkoztunk kétszer is tüntetőkkel, de kb. csak 50-70 emberrel. Kifaggattam a főnököt. Erdogan párti, gondolom Németország is. Szerinte Erdogan teremtette meg a középosztályt. És a 'közel-keletnek' kelet-európáról kéne példát vennie demokráciaépítésben(!) na jó, igazából a Baltikumra értette. Ami a legkiakasztóbb: MINDEN EGYES butikban kint lóg a török zászló!!! (Tekintet nélkül Mekire, Zara-ra, stb.) Ez egyébként nem a tüntetések hatása, állítólag tavaly meg több volt. Kb. minden ötödik lakáson kint van a zászló. Az emberek állnak az utcán és zászlót árulnak. Vagy Atatürk-os pólót.

Ami biztos: sehova nem megyek egyedül. Sehova nem mehetünk egyedül, mert nagyon nagy feltűnést keltünk. Mivel nincs homokos tengerpart, nincsenek turisták. Az étteremben öten álltak felettünk, és lestek, hogy mit kérünk inni. Szőke hajunk és fehér bőrünk pedig akkora feltűnést kelt, hogy ijesztő és veszelyes.

Egyébként állítólag ez a legmodernebb, legliberalizáltabb város Törökorszagban. Szerintem kezdésnek pont elég megemészteni. Valahogy így képzelem Bukarestet. Azért remélem megnézünk egy-két szomszédbeli falvat is.

(Ez más téma, de ezt se tudom elhinni: ma egy második forrásból is megerősítést nyert, hogy a szerencsétlen német fiatalok öt éven keresztül történelemből kizárólag a nácikról tanulnak. Csoda, hogy megy valaki töri szakra, ilyen tanterv mellett.)

Andinál és Ákosnál jártunk péntek-szombat; legfőképp erről írok, bár vártam, hogy esetleg Andi megelőz, és akkor csak be kell linkelnem...

Szóval péntek este fél 6-kor elindultunk Bázelba, 4 és fél órás útra számítva; így Jankát nem is hagytam aludni délután, hogy majd az autóba alszik, mert úgy jelentősen könnyebb az út - főleg annak, aki nem vezet, hanem őt kell szórakoztassa (pl. hazafelé a sötét autóban hiszti volt, hogy márpedig Édesanya neki olvasson...). A terv egyébként bevált, ám emiatt éjjel egyig Janka nem nagyon mutatkozott hajlandónak lefeküdni.
A határon megfejtek minket egy éves autópályamatrica díjával a svájciak; most már tudom, hol kellett volna elhagyni a pályát, hogy ezt megússzuk (hogy más okulhasson: a lörrach-i lehajtónál). Terv szerint, 10-re érkeztünk meg, természetesen eltévedés nélkül.

Ákosék remek, új építésű házban laknak, ilyenben. Igazán jó helyre érkeztünk, mert vacsora előtt szépen végig kellett kóstolni a legjobb pálinkákat; aztán késő éjszakáig ment a duma némi sör és sör mellett, míg végül mindenki elaludt, sorrendben: Janka, Judit, Ákos, Gábor, Ákos, Judit, Andi; Édesanya Janka-altatás miatt újrázott, Ákos pedig nem bírta az izgalmas beszélgetést...

Ekkor derült ki, hogy a "ráérő", munkanélküli párok blogírásba menekülnek a tétlenség és értelmes életlehetőségek elől; bár éppen ihatnánk is... Azért Andinak könnyebb, mert ő legalább szülhet közben; persze ha nem, akkor nehezebb.

Igen nehéz volt a reggel, azt hiszem, ott szúrtam el, hogy alig józanul azt mondtam Ákosnak, hogy ellene hangolom Jankát:

Nagy nehezen elindultunk Bázelbe, mert hogy falun laknak, de egy villamos 20 perc alatt Bázel központjába szállított bennünket. Annyira nehezen indultunk, hogy remélem, egyszer majd kiderül, sikerült-e ágyat venniük, merthogy inkább velünk jöttek városnézésre.

Megnéztünk két templomot: az egyik a 8-15. sz.-ig épült, igazán szép bazilika kerengővel, ami ma talán kálvinista református; azért egy keresztvetéssel próbáltam megszentelni; meredek partfal tetején magasodott a folyó fölé, előtte pedig egy tágas, nagy főtér, kellemes középkori hangulatot keltve bennem;

a másik már egészen kiábrándító volt: egy késő gótikus, kívülről szép templom, amibe bementünk, és teljesen lefagytunk: odabenn egy kocsma üzemelt:

Itt ha összeadnak, helyben tarthatod a lagzit is...; morbid és istentelen

Aztán még ténferegtünk, mielőtt beültünk enni-inni, és közben hatalmas megállapításokat tettünk: itt naon-naon sok pénz van, sőt lehet, hogy annál is több; ezért minden ugyanilyen drága is; hogy klasszikust idézzek: "nagyon nagy a jólét". Sokkal jobban védik magukat a bevándorlók ellen, mint amit itt, Németországban látunk: a szín-összetétel elég monoton fehér volt; csak akkor kapsz albérletet, ha van munkád; ha nincs munkád, akkor csak 6 hónapot tartózkodhatsz az országban; ha egy évnél tovább akarsz Svájcban vezetni, akkor helyi jogosítványt kell csináltatnod, és szintén helyi rendszám kell az autódra is; ha véglegesen be akarsz költözni egy faluba, akkor szavaznak erről a faluba, de mivel nem ott születtél, ezért a továbbiakban nem szavazhatsz és nem is vagy választható; szerintem Svájcot be se engednék az idege-ellenessége miatt az EU-ba, ha véletlenül azt szeretné! Persze a turistákkal jó fejek, inkább a hazájukat védik ezekkel. Judit szerint nagyon viccesen beszélnek, de azért értette őket. Szerintem meg sosem kaptam volna olyan könnyen munkát, mint itt.

No, itt most mindenki rajta van!

Egy kis ellenpólus az előbb leírtakhoz:

Aztán megláttuk a Svájciakra váró szép szabadságot, egyenlőséget, tezsvériséget.

Negyed 12-re értünk haza, még vacsoráztunk, mert eléggé megéheztünk; aztán Jankát nagyon megdicsértük, mert ügyes volt egész nap, és a hosszú utazás alatt.

Ma reggel sikertelen kísérletet tettünk arra, hogy misére menjünk, mivel elmaradt a 11-es; így aztán helyette egy nagyot sétáltunk a városban lévő képzőművészeti vásárban.

Szombaton jó idő lévén, a főútra történő kikanyarodásunk előtt nem sokkal sikeresen eldöntöttük, hogy akkor Kölnbe kirándulunk; no ebből nem lett semmi, mivel sikertelen kísérletet tettünk Köln megtekintésére. Brühlig jutottunk, ahol egy világörökségi listán lévő kastélyt néztünk meg belülről is.

Nem mondom, szép volt, de nem igazán értettük, miért került fel a listára, a gödöllői inkább felkerülhetne!

Előtte egy kicsit kóvályogtunk, nem találtunk parkolót, aztán egy bácsi odaadta a parkolójegyét, mert ment el, és még egy óráig jó volt; jó fej. De kb. három órával tovább maradtunk, mint ameddig szólt a parkolás...; az autót nem szállították el szerencsére.

Aztán a főtéren Édesanya Jankával nézte a helyi Bollywood táncosát, majd megnéztük a kastélyt: 10 EUR-ért mentünk be, Janka az elején elég nyűgös volt, de aztán végül jól bírta az egy órás vezetést. Szép volt, de néhány magyarországi kastély szerintem lepipálja. Aztán egy nagy séta a nagy parkban, miközben Janka egy jó veszekedés után elaludt a babakocsiba.

Így nyugodtan le tudtunk ülni ebédelni: drágább volt, mint Bonnban, de legalább nem is laktunk jól; viszont nagyon finom sört ittam először, a második már nem annyira ízlett. Aztán rohantunk az autóhoz, mert kezdett cseperegni, már az autóban ültünk, amikor zuhogott.

Aztán mentem este dolgozni, mert sok volt a fuvar, és a főnök kérte.

Azóta rossz idő van újra, kevés nappal, kevés esővel, bár most éppen órák óta esik. (Édesanyát előtte nyugtattam meg, hogy nem kell kabát, jó idő lesz; mióta vitamint szedek, a térdem nem jelzi az időt...)

A héten sajnos nem sokat dolgoztam, viszont Judit igen. Állandó jelleggel a törökországi utazás és a jövő félév tart minket lázban, késő éjszakáig tartóan. Mindenesetre egy hónap múlva valahogyan, de megyünk haza, addig is holnap Bázel, Ákoshoz.

Janka tökre szeret oviba járni, akármilyen álmos, mindig jókedvűen megy. Oda érve eleinte megkérdezte, hogy Édesapa itt maradsz?, de most már nem kérdezi meg, hanem két puszit nyom, aztán vissza se néz, és beszalad; hazafelé meg egyfolytában beszél, hogy mit csinált egész nap, persze összefüggést ne feltétlenül kell benne találni, meg sokszor csak az utolsó fél óra legnagyobb történését mondja el.

Tegnap fergeteg-parti volt a koliban a nemzetközi diákoknak; vittünk egy kevés pálinkát; a második legkeményebb piát is mi vittük, gyümölcsös (alkoholmentes) söröket; mint már említettem, hihetetlen alkoholizmus van errefelé...

Elautóztunk Bonnba; igazából reméltem, hogy nem lesz olyan jó idő, és nem biciklivel kell menni...; sütött a nap egész délelőtt, és a nagy bonni parkba mentünk először, ahol Janka majd két órát rohangászott, kóborolt az erdőben, mi meg üldöztük.

Láttunk libákat, tavat, rododendront, igazán szép és rendezett park! Azért tért véget a séta, mert már lassan egy óra volt, és Édesanya éhezett; így aztán autóba ültünk, bementünk a belvárosba a valamikori kormányzati negyed mellett (azért maradt még itt szövetségi hivatal!), és parkolóhelyet kerestünk, miközben Janka elaludt. Így nyugodtan meg tudtunk ebédelni a belvárosban, viszonylag olcsón, és finoman (én azért nem laktam jól, de az sosem árt, csak néha...). Garde Kölsch-öt ittunk és pizzát ettünk, mert hogy én legalábbis rég láttam pizzát...

Aztán kószáltunk a belvárosban: megnéztük Beethoven szülőházát, a katedrálist, a kastélyt. És persze könyvesboltban is voltunk, felkészülve a jövő heti esküvőre és Janka névnapjára.

Este dolgoztam, így miután Janka végigment ezen a hosszú sétányon és virágot szedett, indultunk is haza. A meló miatt aztán lemaradtam teljes egészében a meccsről, bár itthon amúgy sem tudtam volna nézni.

Janka az éjszakának pelenka nélkül vágott neki, és egyszer fel is kelt éjszaka, és csurgatott a bilibe, aztán egy óra múlva már lázas volt szegényke, ma már semmi nem volt, úgyhogy holnap ovi Édesapával, Édesanya egész nap suliban/melózik (most is, itt javítja az angol dolgozatokat; most átállt a pártomra, bár még nem akarja ezt a tényt elfogadni!!!).

A nemet-torok meccs:

Amikor Strassburgban jartunk, megadatott a lehetoseg, hogy az Europai Parlament nemet alelnokevel talalkozzunk. Nagy rendes volt, egy teljes orat szakitott rank. Az asszisztense szoknyajanak hosszabol itelve arra a kovetkeztetesre jutottam, hogy meg tennem kene egyet s mast, hogy gyakronaki helyet kapjak az EP-ben...

Megvolt a szokasos magyarok a pellengeren blokk is. Az egyik pelda a jegybank fuggetlensege, a masik a csovezeshez valo jog volt.

Maga a beszelgetes nagyon tetszett, mert a nemetek batran kerdeztek. Maga a politikus nem tetszett, mert eleg demagog volt. Feljott a torok csatlakozas kerdese is, aminek az volt a lenyege, hogy mivel Nemetorszag a mai napig sziv a holokauszt miatt, fenntartja maganak a jogot, hogy meghatarozza, mitol jogallam a jogallam. Tehat szivatja a torokoket a kurdok miatt. Persze ezen a torok diakok kiakadtak, mivel miert kene szivniuk olyan dolgok miatt, amik kb. 100 evvel ezelott tortentek.

Erre a nemet reakcioja az volt, hogy a jogtalansagot akkor is el kell ismerni, es biztositani, hogy tobbet ilyen ne fordulhasson elo.

Erre a torokok reakcioja az volt, hogy a franciak is megoltek tobb mint egy millio algirt, es semmi nem tortent.

Erre a tanar reakcioja az volt, hogy folytassuk a buszon ezt a beszelgetest...