Janka, Judit, Gábor Remagenben és azon kívül is

Hogyan javítsunk kis országunk renoméján:

1. Végy egy angolul jól beszélő, humoros entellektüelt.

2. Legyenek NAGYON rövid, két-három perces beszédek, összesen nem több 5-nél.

3. Hozz szenzációs borokat.

4. Nem árt, ha élvezed a magyar üzletlánc támogatását is.

5. Hozd el az ország kedvenc sztárszakácsát.

6. Tömd meg a vendégeket olyan banális ételekkel, mint töpörtyű és kőrözött. Ne röhögj, ha megkérdezik a töpörtyűre, hogy milyen hal, vagy ha kacsazsírt kennek rá és úgy eszik.

7. Szórj szét pár kiadványt a magyar üzletláncról, és a legjobb borokról.

8. Mindezt munkaidő végén, az egyik legforgalmasabb pontján a parlamentnek.

Természetesen bármennyi kajával és piával készülsz az nem lesz elég, de jó is így. Mi esetünkben a hab a tortán két rúd szalámi és egy hatalmas mangalica sonka volt, melyet az emberek magában, puszta kézzel, tányér nélkül faltak fel.

Reggel már hiába álltam ki a buszmegállóba, egy órával a sztrájk hivatalos kezdete előtt, nem jutottam el a nagykövetségre.

Délután pedig elég nagy dugó volt a metrón, ami csak 10 percenként közlekedett, pedig már a járatritkító sztrájknak hivatalosan vége volt. Ez mondjuk már nem lepett meg, az viszont igen, hogy az utasok fogták magukat és kihajítottak babakocsival együtt a szerelvényből.

A belga tömegközlekedés egyik legfőbb sajátossága, hogy a felszálló emberek nem várják meg amíg leszállnak, hanem azonnal elkezdenek nyomulni. Ha valaki az ajtóban utazik, de nem kíván leszállni, még véletlenül sem lép ki, hogy a beljebb állókat kiengedje. Hihetetlen önzés.

Hihetetlen mennyiségű kutyaszar van az utcákon. Ez egyetlen vigasztaló tény, hogy mire odaérek a 99%-uk már el van taposva. A szofisztikáltabb emberek elviszik a kutyáikat (hátizsákban) egy füves részre, ami a mi környékünkön a városháza előtti füvet jelenti. Bravó.

Mivel nem használnak kukát, az utcákon folyik a felborult zsákokból kifolyó szemét. A hét bármely napján rengeteg kallódó szemeteszsákot látni, mivel ha a zsák elázik, nem viszik el. Ez viszont könnyen előfordulhat, hiszen ugyan szinte minden nap kapunk egy kis napsütést, de emellett szeles esőt is.

I love Brussels.

Tegnap kaptam egy levelet az egyetemről, hogy abszolváltam. Már csak az kérdéses, hogy mikor, mivel elmondásuk alapján már tavaly szeptemberben... Mázli, hogy két nappal ezelőtt utalták át az előző félévre járt ösztöndíjaimat, mely ezek szerint nem is járt volna. Mondjuk megnézném, hogy hol van az leírva, hogy bármilyen Erasmusos tárgy kérelem nélkül kötelezően választható tárggyá minősül, mikor én szabadon választható tárgyként fogadtattam el őket. Sebaj. Hétfőtől élénk konzultációk kezdődnek, hogy hogyan kell visszamenőleg kitenni az egyetemről. Irány a munka világa. Olyan izgatott vagyok...

Megadatott az a nagyszerű lehetőség, hogy a NATO-ba látogassak.

1. Egy órányi esőben, szélben eltöltött várakozás után, megfagyva, ám de törve nem, végre átestünk az átvilágításon. Telefonjainkat elvették a látogatás idejére.

2. Sötét, kopott folyosókon át bevezettek egy pici tárgyalóba, ahol két órán keresztül előadásokat hallgattunk. Oké, hozzá kell tenni, hogy a nagykövet szuper volt.

3. A sötét, kopott folyosókon át kivezettek az épületből. Szóval lényegében nem láttunk semmit magából az épületből. Természetesen biztonsági okokból. Hát ugye a nagy emberek is csak papírra jegyzetelhetnek. Ceruzával.

4. Majd esetleg, ha elkészül az új épület-együttes, érdemesebb lenne megnézni. Amit persze biztonsági okokból nem fognak engedni.