Nagy elméletem a vallásokról:
A vallás és a nemzeti karakter valahogy hatással vannak egymásra. Ez a nagy tuti. Nagy elméletem szerint a nemzeti karakter határozza meg a vallást, de lehet kötözködni. Szerintem a német mentalitás nyilvánvalóan hozzájárult a protestáns vallás kialakulásához. Ez az olaszos, jövünk-megyünk a templomban mise alatt, meg a figyelmet elterelő festmények, és még egyéb, látszólag lényegtelen jellegzetességek annyira nem jöttek be Luthernek, hogy fogta magát, és csinált egy másik vallást.
Mohamedet meg biztos az motiválta, hogy legyen jó sok nője. Na jó, erről meg nincs olyan kiforrott véleményem, de az tény, hogy el nem tudom képzelni, hogy egy török protestáns vallású legyen. Bár azt is el kell ismernem, hogy azt se tudtom volna elképzelni, hogy deista legyen, mégis találkoztam itt a koliban eggyel. Egyébként német szakos, de kb. ugyan olyan szinten volt a németünk. Van még itt egy lengyel fiú, aki pedig angol szakos, és alig beszél angolul. Ez különösen azért ciki, mert az egyik magyar különösen tudálékos gyerek is angol szakos és mióta megdicsérték, hogy milyen szépen beszél angolul, felvett egy amerikai szlenget, amit még a főnök sem ért. Apropó, ez a félév tök jó volt abból a szempontból, hogy most már el tudom dönteni, hogy mikor jogos, ha visszakérdezek, mert az illető (Lucy és Matthew) olyan tisztán artikulál, mint én tíz feles után. A törökökről pedig annyit, hogy a fiúk az Ege Egyetemre járnak, ami egy állami egyetem, és egész "ügyesen" beszélnek angolul. Ezzel szemben a lányok egy angol tanítási nyelvű magánegyetemről, a Yasar Egyetemről jöttek, és alig beszelnek angolul. Ebben az országban amúgy se nagy divat kiírni vagy elmondani a dolgokat angolul.
Pár nappal ezelőtt lett volna egy üzleti kávézásom az itteni egyik egyetem dékánjával, amiről simán elkéstem, mivel a laptopon néztem az időt. Nagy probléma egyébként nem lett belőle, tekintettel arra, hogy a dékán nem igazán beszélt angolul. Szerencsétlen főnök négyszer mondott el mindent, de így se biztos, hogy minden infó átment. Azt pl. tuti nem fogta fel, hogy én minek mentem oda. A lényeg az lett volna ugyanis, hogy elmondom, hogy működik egy Erasmus félév az egyetemen, hogy képet kapjanak arról, hogy ha küldenek valakit, az mire számítson. A bácsi pedig csak azt hajtogatta, hogy menjek fel a tanszékre, ott biztos kapok választ a kérdéseimre.
Egy szempontból viszont érdekes beszélgetés volt, ami miatt eléggé össze is vagyok zavarodva. A főnök azt mondta, hogy Izmir, relatív liberalizmusánál és fejlettségénél fogva megfelelő lakhely azoknak a törököknek, akik Németországból térnek haza nyugdíjas éveikre, és már nem nagyon tudnák megszokni a konzervatívabb városokat. Ezzel szemben, amikor felhozta a kávézásnál, hogy milyen jó, hogy olyan sok török jár hozzánk, és lám-lám, annak ellenére, hogy a német fertőbe költöztek, fejkendőt hordanak, meg minden, és biztos akkor Erasmus-osként is jól fogjak érezni magukat a Yasaron. Erre a dékán annyit mondott, hogy szerinte viszont nem. Azok a törökök, akik negyven évvel ezelőtt elhagyták Törökországot, a negyven évvel ezelőtti, sokkal konzervatívabb vallást konzerválták, ami eléggé le van maradva napjaink iszlámjától. A törökök nagyobb része sok esetben ma már vagy nem olyan hitbuzgó, és a két országban másként fejlődik a vallás.
