Nagyot sóhajtott, és csak ennyit mondott reggel Janka, amikor megitta a szokásos gyümölcslé adagját, majd ledőlt a kanapéra. Ha még fél évet maradunk, egyikünk sem fog olyan fesztelenül németül beszélni, mint Janka...
Tegnap közösen mentünk oviba, bemutattam großmuttert, és újra elmondtam nekik, hogy ez bizony itt Németországban furcsa, de ő a Mama, a großmutter. És ő fog Jankáért jönni. Meg menni vele, hiszen ma már nem velem akart oviba menni.
Du. megnéztük a játszóteret, majd megmutattuk a Mamának a főteret is. Hiába, itt továbbra is olyan izgalmak vannak, hogy még! Pl. 20 fok fölé már lassan egy hete nem megy a hőmérséklet, de legalább a nap se süt!!! (Ma reggel azért erre ébredtünk, sőt, egész napos napsütés várható a tegnapi előrejelzés szerint; hát, valahol a felhők fölött... Így aztán a játszótér és az utcák újra kiürültek, beállt az áprilisi közállapot: csak a kutyájukkal közös egészségügyi sétát végző mamikkal találkozunk, meg néhány kacsával.
Közben én is az integráció rögös útjára léptem: próbálok töröknek kinézni...
