Janka, Judit, Gábor Remagenben és azon kívül is

Nagy muri van a hétvégén Remagenben, ill. az egész Bonn-környéken. Olyan, mint nálunk egy búcsú, csak nagyobb. Gumicukor-tenger és felesleges kütyük standjai itt is vannak, de azért látni izgalmas dolgokat is. És ingyé' lehet mindenféle játékokkal játszani és ugrálni a gumivárban is:

Este hatalmas tűzijáték is volt, miközben  a különböző hajóvállalatok hajói vonultak (úsztak...) fel, vagyis le, Bonn felé Linzből, legalább fél órán keresztül, rendőr és tűzoltó hajók kíséretében! Elég jó nézett ki, bár fél óra után már fárasztó volt, hogy még mindig jönnek a hajók...; mikor vége volt a tűzijátéknak, Janka, aki végig szorosan fogva lapított a vállamhoz bújva, megkérdezte: - Vége van a zajnak? - miközben mindenki örvendezett körülöttünk, hogy milyen szép volt. - Igen. - Jajj, de jó! - örvendezett Janka is...

Vasárnap délelőtt Apollináris, mise után egy rövid ima a kertben lévő Mária szobornál, majd sütizés (nem tudom, hogy szentelt volt-e, B.). Sose hittem, hogy egyszer ide is bejutunk, és egy nagyot játszottunk.

A baloldali dombok mögött egyébként ott lapul Bonn, a nagy falu, ahogy errefelé nevezik; a jobb oldali pedig a Sárkány-hegy

Hazafelé, ahogy tegnap is, úgy ma is kellett egyet lovacskázni is.

Apróság: hogy milyen is az eredménye, amikor a németül nem beszélő magyar és a pizzázót üzemeltető iráni közösen üzletel, nos, az a héten el fog dőlni, mindenesetre próbaidőn leszek szerdán, mint autós-futár.

Az új móka:

Minden séta csúcspontja, elmaradása balhét von maga után. Parancsszavak:

• Apa ülj le!
• Te is!
• Dobáld a köveket!

Jankával csütörtökön Krippbe bicikliztünk el, ez a szomszéd falu, sőt, átkeltünk az Ahr-on is, egészen Sinzig eltekerve. Az Ahr torkolat egyébként nagyon szép. egy kis természetvédelmi terület, amin csak bicikliút vezet keresztül. Krippben a pomerádon sétafikáltunk, megnéztük a vasmacskát, a lovasszobrot, a szökőkutat, az autókat szállító kompot, a tűzoltóautókat, és játszottunk a csónakban:

Egyébként azért álltunk meg Krippben, mert úgy éreztem, Janka hátul elaludt, és gondoltam, sétálunk is. Aztánmég láttunk egy csomó virágzó szép körtefát, hazafelé rollerező kisfiút; szóval jó kis biciklizés volt, majd még Édesanyával is eljövünk erre valamikor, amikor szintén ilyen szép, napsütéses idő lesz.

Munkaszüneti napokon az apukákat kiküldik az anyukák a gyerekkel a játszótérre; találkoztam már némettel is! Itt nem csak onnan ismered meg a nem németet, hogy töröknek néz ki, hanem onnan is, hogy fejkendős felesége mellett legalább 4 gyerek szaladgál, míg német nebulóból 1, vagy a duplája, de az se 4...

Mivel általában Jankával ketten tartózkodunk a játszótéren, alapvetően örülünk minden csemetének, mert Janka végre barátkozhat. Volt már, hogy egy kisfiú kb. fél órát magyarázott nekünk, az apukája aztán lelkesen kérdezett tőlünk, mire be kellett vallanom, hogy nem tudok németül; mindenesetre megtanítottuk követ dobálni a folyóba, cserébe a kisfiú megtanította németül a követ.

Igazán szórakoztató volt május elseje. No nem azért, mert tök kihalt volt az egész város, semmi szórakoztató program nem volt, hanem mert tanúja lehettem a "gyereksétáltatásra" ítélt férfiak feladatmegoldási próbálkozásainak. Adott két kisfiú, két apuka, akik egyébként nem ismerik egymást. Egyik apuka lelkiismeretesen heverészik a csúszda mellett, hogy bármikor bevethető legyen, másik apuka mobilozik, néha morog a gyerekével, mit csináljon, mit ne. Pl. Jankát hagyja lecsúszni! De Janka mostanság csak felmászik 2 m magasba, aztán le kell venni, mert nem akar lecsúszni...
Azonban kiderült, ezek az apukák igazán evangéliumi módon viselkednek, mintha csak a szőlőművelő két fivérről lenne szó. Szóval a csúszda mellett fekvő apuka a nagy figyelésben szép csendesen elaludt: még Janka is azt mondta, miközben arra biztattam, hogy csússzon le, hogy cssss, alszik a bácsi! A másik apuka, a telefonos, közben nem csak a saját, hanem az árván maradt másik gyermeket is hintáztatta. Én meg röhögtem - Judittal együtt.

Egyébként nagyon aktív munkakeresésbe kezdtem, hirdetést még nem adtam föl, de így szólhatna:
Munkát keresek néhány hónapra, viszonylag jó fizetésért. A magyar mellett igény szerint latinul kommunikálok, de csak írásban, 8 napon belül! Mindenesetre a fizetésemet tanúk előtt is tökéletesen megszámolom németül!
És persze mindezt, a hatékonyság nevében, megőrizve a szöveg autentikusságát, magyarul kellene közhírré tenni! Szóval: most, hogy regisztrált munkanélküli lettem, retteghet a német munkaerőpiac!!!!

Kicsit felgyülemlett a kultúrsokk, úgyhogy kiadom magamból. De lehet, hogy több részes lesz... Mindenesetre az egyik kurzus keretében többek között interkulturális élményeket gyűjtünk, és a tanár épp a héten figyelmeztetett minket, hogy lehetőleg ne csapjon át a dolog interkulturális panaszkodásba. Jobban veszi ki magát, ha olyan sztorikat mesélünk, melyek során mi voltunk a béna külföldi, mint ha olyanokat, amelyekben béna németek szerepelnek. Na de ezt a blogot nem sok itteni olvassa, így hát nyugodtan ömlenghetek:

Ezek a jordánok mégis mit képzelnek magukról!?

1. Nem járnak be órára. Ez mondjuk engem nem zavar különösebben.
2. Nem figyelnek órán. Állandóan interneteznek az okostelefonjaikkal. Oké-oké, nincsenek illúzióim, otthon is előfordul az ilyen, na de legalább a diákság a pad alatt csinálja, vagy a laptop mögé bújva. De ezeknél teljesen természetes, hogy öt percenként zizeg a telefon, amit meg is néznek, és válaszolnak is rá. Ha nem tudnak egy szót, gyorsan megnézik a szótárban, de ha figyeltek volna, hallották volna, hogy a tanár épp az imént mondta el a jelentését.
3. Fogják magukat és kimennek óráról. Naívan azt gondolom, hogy vécére. De nem, mert 10 perc múlva visszajönnek cigifüstösen, egy kólával és egy szendviccsel.
4. Pofátlanul ásítoznak. De olyan hangosan, hogy nem hallom tőle a tanárt.
5. A főnök az egyik órán eléggé ki volt akadva, és szóvá tette a telefonozást is. Erre a következő órán folyamatos jövés menés volt, mert az emberek a folyosón intézték ügyes-bajos email olvasgatásaikat.
6. Állítólag a tavalyi eresztés elég nehezen teljesítette a vizsgákat (mármint azt a kettőt), tehát nem is értem mire föl ilyen lazák.

A következő epizódban a németeket fogom szidni. Addig is egy kis apróság.

Mert hogy ez is az élet velejárója (folyója...). Gondolkodtam, mennyire illik erről írni, de ma délutáni alvás helyett egy nagy adag kaka fogadott bugyiba csomagolva a szoba közepén, ami alapvetően meghatározta a napi hangulatot. Alvás helyett először a könyv lepisilése következett, majd félórás szünet után az előbbi akció. A félre értések elkerülése érdekében: mindkettő Janka volt! Persze, jogosan lehet Janka felháborodva, hogy ezt ide leírom, miközben a sajátomról egy szót sem ejtek. - Tudod, Janka, ez azért van, mert ha  Te kakálsz, bárhol, bármikor, bárhová, az mindenkinek aranyos, míg az én béltraktusom ecsetelgetése nem sok emberből vált ki hasonlót, érted? - Értem! - mondaná Janka, és biztos lehetnék benne, hogy nem érti.

Épp ma néztük egy magyar népmesét, ahol a feleség mindig éppen mást csinált, mint amit  a férj kért tőle:  - Tiszta Janka - így szóltam. Bármikor szólok, hogy erre megyünk, a másik irányba indul; ha azt mondom, pisilni!, nem; ha azt kérem, igya meg a tejet, nem; ezért aztán, akárcsak a népmesében, módszert váltottam: - Janka, ezt a szalonnás katonát nem eheted meg, mert én eszem meg! - erre rohan, hogy: - Most én! - és hamm, bekapja, majd vacsorára beszalonnázunk, miután két órával előtte, almát/narancsot/répát ettünk, mint az életmódváltásra való felvezetésképpen, erre este tízkor beszalonnázik: azért, mert nem akartam "kornflékszt" adni neki, amit minden reggel és este kér, ha rajta múlna, csak azt enne.

Szóval ma nem volt alvás, helyette inkább elmentünk sétálni, kivételesen a Rajna partra, és kerülgettük az aknákat, amik szintén nem túl aranyosak, és kutyától származnak: Remagen, az ezer kutyaszar városa!

Illusztráció: a kép a Erpeler Ley-en készült!

Majdnem elfelejtettem: Janka mégiscsak hámlik!!!

Vasárnap. Mise az Apollinárisban, nincs utána sütizés. Mise közben, az első olvasmánykor a gyerekeket kivitték a nővérek, hogy külön foglalkozzanak velük. Janka is ki lett szólítva, mentem vele. Egy kis szobában ültünk, a kedves nővér gitározott, aztán felolvasta az evangéliumot, majd magyarázta, beszélgettek. Jankával csak ültünk, mint a kukák, ill. ő, korát, mint helyzetet kihasználva, egyszer csak megszólalt (kb. 5 perc után): Menjünk vissza Anyához! Végül a bicskám lefoglalta, Bár izgultam, mert a nővér rászólt a gyerekekre többször is, hogy üljenek rendesen, én meg bicskát adok a gyerek kezébe, hogy játszon... Aztán a nővér próbált bevonni engem is a beszélgetésbe, de emlékeztettem, hogy csak angolul tudok (kicsit átvertem, mert angolul sem...), így elmagyarázta angolul. Mint utóbb kiderült, megértettem!

Egyébként Janka nem hámló orrának ehhez semmi köze; csak ez ma történt.

Viszont szerdán elhajóztunk Bonnba és vissza: nagyon olcsó volt a hajójegy, jó időnek ígérkezett; Bonnra kb. 50 percünk jutott, mert az utolsó hajóval jöttünk is vissza, szóval 3 órát hajókáztunk, Bonnban egy sört sem volt idő meginni... Elég szép egyébként az egész parti szakasz, amerre jártunk, egyszer majd, ha újra jó idő lesz, majd végigjárjuk ezeket a helyeket még egyszer, de autóval, vagy bringával. Szóval elég jó idő volt, mindhárman eléggé leégtünk, ahol csak tudtunk: az orrunk és a nyakunk.

A Sárkány-hegy, és a névadók

Azóta szinte egyfolytában esik az eső: ma sem esett, és talán tegnap sem, de pénteken igen, és most is felhős, 10 fok sincs napközben; nincs sok kedvünk kimenni, ilyen jó idő után.

És a bonni egyetem