Janka, Judit, Gábor Remagenben és azon kívül is

A plenáris ülés egy nagy jamboree, ami alatt mindenki kiszakadhat a szürke hétköznapokból. A napközbeni hihetetlen pörgés után az ember eltölthet akár három estét munkatársai körében, ha együtt foglalnak szállást. Nem kell hazarohannia munka után a családjához, hanem beülhet egy étterembe eltölteni Strasbourg gyönyörű belvárosában egy hamisítatlan elzászi Flammkuchen-t, utána desszertként elfogyaszthat egy Kugelhof-ot, mindezek mellé hideg Fischer sört ihat, és megvitathatja az Uniós választások lehetséges kampánystratégiáját, politikai kimenetelét, stb.

Ennek tudatában akad még valaki, aki nem érti, hogy miért is költöztetik rendületlenül az egész hóbelebancot időről-időre?

A héten plenáris ülést tart az Európai Parlament, ennek örömére mindenki átköltözik négy napra. Ebben az épületmonstrumban kicsit nehezebben ismerem ki magam, de még egyszer sem tévedtem el. Érdekes, hogy a parlamentben egy 2-2,5 perces felszólalás már hosszúnak számít. Persze most választások előtt mindenki nyomul, hogy javítson a felszólalási statisztikán, úgyhogy simán ott ülnek éjfélig is ha kell. Na jó, nem mindenki, csak aki érdekelt a témában, és akkoriban szólal fel. Nálunk pl. fő szempont volt, hogy a főnök olyan témában beszéljen, ami este hét előtt porondra kerül.

Egyébként általában 30-szor elmondják ugyanazokat a szempontokat, de azért néha becsúszik egy-egy jól megírt felszólalás is. Pl. Göncz Kingát jól megtapsolták, illetve Morvai Krisztina felvetette, hogy ha már korlátozzuk a polgárok szabad áramlását, akkor korlátozzuk a tőke szabad áramlását is, mert akkor lesz igazán jó világ Magyarországon. Már-már kibújt a szög a zsákból, amikor valaki benyögte, hogy nem minden románnal és bolgárral van bajuk a briteknek, hanem azoknak csak egy kis csoportjával, aki nem képes beilleszkedni.

Mai nap tanulsága: csak a főnök tegezendő a képviselők közül!

Hétvégén a másik gyakornokkal elmentünk Ostendébe, az Északi-tenger partjára, ami Brüsszeltől kicsit több, mint egy órányira van vonattal. 

Szép volt az idő, még sütött is, de annyira fújt a szél, hogy az már kicsit sok volt nekem. Csomót sétáltunk, estére teljesen belefáradtam a folyamatos politizálásba. Na jó, valószínűleg, ha a legtöbb dologban nem értettünk volna egyet, még jobban elfáradtam volna.

Vicces volt, hogy a vonat a flamand nyelvhatáron hirtelen elfelejtett franciául, és csak flamandul volt hajlandó mindent kiírni. Á, semmi nacionalizmus nincs itt kérem!