Janka szavajárása, ha már valamit nem bírunk kivárni, és helyette megcsináljuk: - Janka, rakd helyére a könyved! - Nem! - Légy szíves! - Nem! - Akkor helyre rakhatom? - Igen! - 1-2 másodperc múlva: - Most én! - pattan fel dühösen.
De talán folytatnám ott, hogy biztos mindenki ismer ilyen idétlen filmjeleneteket, amikor valaki kizárja magát a saját lakásából: ez mindig az élettől olyan távolinak hatott, hogy kevéssé váltottak ki belőlem kacagást. Hát amikor pénteken kizártam magunkat, akkor sem kacagtam... Történt ugyanis, hogy a szemetet levittem, de ugye ez egyedül nem megy ("én is jövök!). A szelektív kukáknál szépen összetaposta Janka flakont (ahogy Lolától látta; csak nem nagyon érti, hogy bizonyos palackokat mért nem szabad összetaposni (az megy visszaváltásra 25 centért); ha a gyerekkel tapostatjuk össze a flakont, egy-két dologra figyeljünk: 1. előtte öblítsük ki/igyuk ki mind egy cseppig; 2. mindenképpen csavarjuk le a kupakot, mielőtt - Lolától nagyon meggondolatlanul eltanulva - ráugrik a gyerek! És lehetőleg vagy egészen, vagy csak olyan mértékig, hogy ne lője be a szekrények alá a kupakot...); ahogy ötödik próbálkozásra "most ő" próbálja kidobni a flakont, egyszer csak a hazajutás nehézsége villant fel a fejemben: igazából a kukák az udvarban vannak, tehát otthon vagyunk, viszont mivel csak kiszaladtunk az udvarra kidobni a szemetet, csak pulcsit és papucsot vettünk, viszont egy ajtó választ el minket a meleg háztól. Az ajtón egy kilincs van, és az a belső felén, kívülről csak kulccsal nyílik. Míg oda nem érünk titkon reménykedem (bár jelen esetben a titkon reménykedés nem releváns, hiszen kitől titkolhattam volna? Janka egy óráig nem értette, mért nem megyünk be a meleg lakásba, tehát előle biztos nem...), hátha nem is csuktam be, csak kicsit behajtottam, hogy a meleg ne jöjjön ki: hát nem jött ki, mert - ahogy a macska a fára, - az ajtó be volt csukva (általam; mivel a macskát érkezésemkor kizavartam a mínusz 10-be, nem engedtem be, és azóta kerül; kicsit izgultam, ha ez olyan benti fajta macska, akkor lehet, hogy megfagy; bár mivel este, amikor megérkeztem, és értetlenül bámultam a német tv adásokat, a szívbajt hozta rám, amikor megjelent a hálószobában, szóval!). Se baj, gondoltam, és mondtam, hogy Jankát nyugtassam, de ő aztán nem izgult, velem ellentétben. Lehet vagy 8 fok, pppb konstrukcióban odakinn: papucs, pulcsi, és pelus nélkül, mert Janka már nagylány (- Én nem vagyok nagylány! - Kislány vagy? - Nem! Janka vagyok!), így odahaza bugyi van, pelus nincs; és az állandó rettegés miatt óránként "ülj a bilire" akció-sorozat. Se baj, újra mondom, Édesanya hamarosan hazaér, hiszen delet mondott, most pedig 3/4 1!
Végül háromnegyed kettőkor sikerült a nénit felébreszteni, aki éjszakás, és ilyenkor 4-ig alszik...; Judit kettőkor végzett, rosszul emlékeztem. De addig is bemenekültünk a mosókonyhába, ott játszottunk (bekapcsoltam egy fagyaszót, hogy melegítse a helységet...); egyszer kiszaladtunk pisilni, mert attól rettegtem, hogy ha még be is pisil Janka, akkor aztán itt vége mindennek: de hiába az árnyékos barackfa (de talán inkább nem árnyék volt, hanem nem is sütött a nap...), nem sikerült, nem jött semmi. Jankára ráadtam a saját pulcsimat, az nem tetszett neki, mert a földig ért, és nem tudott benne menni, és a kezét sem találtuk meg az ujjában. Végül, miután az egész két négyzetméteres mosókonyhát alapos tanulmányozásra szemügyre vettünk, minden játszható játékkal (csipesz, gyertya; a mosópor nem tartozott közé, bár biztos az lett volna a legizgalmasabb...) játszottunk (ez nem a fiatal és kezdő anyukák többes száma (kakiltunk, szopiztunk, bepisiltünk, stb., én is be kellett kapcsolódjak!), végül az ölembe vettük, hogy megnézzük az utcán , jön-e Édesanya, végül, miután sokadszorra győződtünk meg arról, hogy nem sikerült a nénit felébreszteni.
Vasárnap lemaradtunk a miséről: szokás szerint 11-re mentünk (nem mintha csak akkor tudnánk felkelni, hanem akkor van a gyerekmise; na jó, de...), viszont elsőáldozás volt, és a Miatyánkra értünk oda;. szóval viszonylag rövid mise volt. Persze ilyenkor (is) elég kiábrándító a puccos, templomot csak ilyenkor látogató, gúnyos, nem törődöm szekularizált tömeg. Azon gondolkodtam, hogy van az, hogy a kereszténység kigúnyolása folyamatosan nem jogsértés; hamarosan újra az ősegyház korát fogjuk élni, amikor a szent gúny és nevetség tárgyává válik?!
Viszont mise után nagy séta, mert megnéztük a furcsa égi jelentséget: sütött a nap...; ma is: akkorát sétáltunk Jankával, hogy hazaérve jól beebédelt, majd egyszer csak elaludt, úgy ahogy volt, ruhástul; aludt majdnem három órát. Néhány kép a máról:
